Címlap Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában

Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában

Olvasóink értékelése: / 5
ElégtelenKitűnő 


Afrika szépsége és vadsága már nagyon sok embert elvarázsolt. Karen Blixen ezen a kontinensen kezdett új életet miután férjhez ment. Kávétermesztéssel akartak foglalkozni, ezért hatalmas földeket vettek, de nem voltak elég körültekintőek, mert az időjárás és a környezet nem igazán kedvezett a kávéültetvénynek. A bárónőt azonban sokkal inkább érdekelte Afrika, a természet és a kikujuk, mint a gazdálkodás. Az ő szemén át ismerhetjük meg ezt a nem mindennapi világot...

 

 

Részletes bemutatást kapunk a bárónőt körülvevő emberekről, a tájról és az emberek társadalmi helyzetéről is. A nőkkel szemben például teljesen más elvárások voltak érvényben, mint Európában. Mindent a férfiaktól remélhettek, önálló akaratuk nem lehetett. Ez sajnos nem sokat változott az akkori időkhöz képest. Mivel ennyire függtek a férfiaktól, a csábítás mestereivé váltak. Így történhetett, hogy minden sikerese expedíció zsákmánya végül egy nő hajában, vagy ruhájaként ért célba.

Számomra kicsit nehéz volt ráhangolódni a regényre, de amikor elkaptam a fonalat, elmerültem Afrikában. Bár a rokoni szálak bemutatása néha kicsit túl részletes és bonyolult, ezen át lehet lendülni.

Az emberek és segítők élete epizódokban van bemutatva. A szafarik leírása izgalmas és érdekes élmény egy nő tollából. Kifejezetten összefüggő cselekményről nem beszélhetünk, az emlékek és az élmények uralják a szerkezetet.

A bennszülöttek gondolkodása teljesen más, mint az európai embereké. Ebből rengeteg vicces és különleges helyzet alakul ki. Mindent a saját világuk szabályai és fogalomrendszere alapján látnak, a technikát és a gépeket például a legkisebb mértékben sem értékelik.

A bárónő az első világháború idején karavánokkal járta a Maszáj rezervátum területét, hogy utánpótlást biztosítson a csapatoknak. A szafarik és a vándorlás ideje három hónapig tartott, és minden résztvevője örök emlékeként élt tovább.

Afrika nem véletlenül egy másik kontinens. Az itt élő európaiak sem tudták teljes mértékben megszelidíteni és betörni. Az itt élő kikujuk és többi bennszülött törzsek élete már akkor sem volt könnyű. Az időjárás és a természet szeszélyeinek még inkább ki voltak - vannak téve, mint máshol. Egyedül a halál maradt nekik, mint szabadon választható út. Ha egyszer egy afrikai feladja, képes is ezt az utat választani, még ha testileg nincs semmi sérülése, vagy betegsége, akkor is.

A regény legfontosabb üzenete azonban nem a nehézségekről és a halálról szól, hanem az életről és a szabadságról. A bárónő mindent megtett, hogy Afrikában maradhasson, tisztelte és szerette az őt körülvevő kikujukat és sokat tanultak egymástól. Igazi hazájának tekintette ezt a fekete országot, mégis el kellett adnia szeretett farmját. Élettapasztalat, bölcsesség, remény, élni akarás és szépség van itt összesűrítve sok más mellett, ami már önmagában értékessé teszi a regényt.

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Keresés

Hirdetés