Cselekmény:
Az író feleségével és két gyermekével a Torre di Venere nevű tengerparti üdülőhelyen nyaral. Pihenésüket gyakran megzavarja, hogy szenvedő alanyai lesznek a fasizmus által felkorbácsolt túlzott nemzeti önérzetnek. A hangulat megtestesítője egy Cipolla nevű hipnotizőr, aki bűvészelőadásán sorra rákényszeríti akaratát a 
kiválasztott nézőkre, többek között Angiolien asszonyra, az Eleonora nevű panzió tulajdonosnőjére. Cipolla egy római urat táncolásra kényszerít, holott az kifejezetten ellenkezni próbál. Végül Mariót, a pincért is felhívja a színpadra. Rövid beszélgetés után elhiteti vele, hogy ő tulajdonképpen Silvestra, a lány, akibe Mario szerelmes. Még meg is csókoltatja magát. A pincér fiú gyorsan rádöbben milyen tréfa áldozata lett és színpadról lefelé jövet agyonlövi Cipollát.
Szereplők és a helyszín:
Egyes szám első személyben értesülünk a történtekről. Az író folyamatosan kommentálja az eseményeket, sok megjegyzése van. Kettős látásmódja két alappilléren nyugszik: 1, miután megtörténtek az események, nyugodtan végiggondolja azokat; 2, mindenről van személyes véleménye is
Maga a Cipolla név két forrásra is visszavezethető: 1, Bocaccio Dekameronjában az embereket becsapó szerzetest hívták így; Thomas Mann fivérének “Kisváros” (Die Eleine Stadt) című regényében egy elszegényedett nemesi család kapta ugyanezt a nevet. Cipolla alakja a művészeket és a művészetet is képviseli.
Mario nem egy hős típus, csak a körülmények tették azzá, amikor fellázadt Cipolla ellen, aki emberi mivoltát szégyenítette meg.
Angiolieri asszony: Sofroniaként is előfordul a novellában. A névvel Platón erkölcstanában is találkozhatunk a négy főerény egyikének, a bölcs önmegtartóztatásnak az elnevezése. Érdekes, hogy a név ellentétben áll azzal, amire az asszonyt a varázsló kényszeríti.
A helyszín fiktív, tehát nem létezik. Torre di Venere annyit jelent – Vénusz tornya.
