Cselekmény:
1: Az iskolából hazafelé vezető út során Hans Hansennel ismerkedhetünk meg, őt várja Tonio, aki ekkor 14 éves.
2: A következő helyszín a tánciskola Husteede konzulné szalonjában. Tonio Kröger itt beleszeret Ingeborg Holmba. Az órát Francois Knaak hamburgi tánctanár vezeti, továbbá jelen van még Magdalena Vermehren, aki verseket ír és sokszor botladozik.
3: Tonio az évek alatt sokat utazik és író lesz: “rikító ellentétek sodrában, fagyos szellemiség és emésztő érzéki tűz között talajtalanul ide-oda hányódva a lelkiismeret gyötrelmétől lankadt életet élt.” Ahogy romlik egészségi állapota, úgy javul a stílusa és egyre jobb szövegek kerülnek ki a keze közül. A családi életében szomorú változások álltak be, nagyanyja, majd pedig édesapja is meghalt, anyja pedig új házasságot kötött.
4: Tonio már a negyvenes éveiben jár. Münchenben megismerkedik egy Lizaveta nevű festőnővel, sokat beszélgetnek a művészetekről, végül a nő mondja ki a végső ítéletet: “…Maga Tonio Kröger a polgár, aki tévútra jutott.”
5: Tonio bejelenti, hogy elutazik Dániába.
6: Már Lübeck-ben járunk, a szülőházában népkönyvtár van és Tonio Krögert, mint csalót, le akarják tartóztatni, csak mert nem tudja magát igazolni.
7: Beszámoló egy hajóútról Koppenhága felé. Megismerkedik egy tipikus átlagemberrel, aki egy hamburgi kereskedő. “…neveket látott, melyek régi időkből ismerősök voltak neki.”
8: Tengerparti üdülő Helsingőr közelében, kiránduló vendégek, esti mulatság. Hirtelen megpillantja Hans Hansent, gyerekkori jó barátját és Ingeberg Holmot, akik azóta már egy pár és nyugodt, boldog életet élnek. Nem kezdeményez velük semmilyen kapcsolatot, mert úgy érzi, már túl messzire kerültek egymástól és nem eg ynelvet beszélnek.
9: Tonio Kröger levele Lizavetához, melyben szellemi fejlődésének szakaszairól számol be, nem pedig eseményeket emel ki. Egyfajta sajátos ars poeticát is megfogalmaz, melynek alapja a polgári létformához való vonzódása: ?minden melegség, minden jóság, minden humor ebből származik, és nekem szinte úgy t?nik fel, hogy ez az a szeretet, melyről írva vagyon, hogy akit eltölt, emberek és angyalok nyelvén tud szólani, de akiből hiányzik, az zengő érc és pengő cimbalom csupán.?
A műről:
A Tonio Kröger Thomas Mann azon művei közé tartozik, mely lassan íródott és több munkamenetben készült. Sok helyen olvashatjuk, hogy Thomas Mannt a “fantáziaszegény” írók közé sorolják csak azért, mert szereplői nem kitalált alakok, hanem lemásolta őket, vagy a mindennapi életből vette a jellemzőket.
Tonio Kröger alakját nagy valószínűséggel saját magáról mintázta az író. Maga a név két ellenpontot képvisel: a családnév a polgáriságot idézi, a keresztnév viszont idegen. Olyan vélemények is vannak, miszerint a név az Észak – Dél ellentétet is magában hordozza.
Hans Hansen és Ingeborg Holm a tevékeny polgári életforma képviselői. Nem rontotta meg őket a realitásoktól elrugaszkodott művészet. Az északi faj képviselői, mindketten szőkék és kék szeműek. Mindez Nietzsche filozófiáját is idézi, aki ilyennek írta le a felsőbbrendű embert. Thomas Mann a mindennapi polgárokat jellemzi így.
A mű középpontjában a művész – polgár ellentét áll. Előzményként ide sorolható a Buddenbrook-ház című regény, követőként pedig a Halál Velencében. Sok önéletrajzi elemet tartalmaz. Tonio kettőssége már származásából is következik. Édesapja nagypolgár, édesanyja pedig déli származású, akitől a művészi hajlamot örökölhette.
A polgár olyan személy, aki a társadalmi elvárásoknak maradéktalanul eleget tesz. Tonio apja mégis a szokást és hagyományokat semmibe véve nősül és itt kerül porszem a gépezetbe. Hans Hansen a tökéletes polgár, az ő jellemzésével Thomas Mann a polgári értékrendet jellemzi. A főhőst kamaszkorában ismerjük meg, amikor még nagyon sok változás van az életben. Vonzódik a normákat megtestesítő Hanshoz, ám adottságai és külseje mégis elkülönítik a többiektől. A mű tetőpontja a 6-8. fejezet, melyben a rendszerezés, tisztázódás a legfőbb motívum.
A mű egyik legfontosabb alapkérdése: kié a művészet? A felszínes életet élők legfeljebb a tánczenét igénylik. A nélkülözők és szenvedők fordulnak igazán a művészetek felé. Olyan belső folyamatoknak lehetünk tanúi, melyek a művészetet a realitás, és a jövő fogalomrendszerében határozzák meg. Az író mindvégig látja “felülről és kívülről” hősét.
