Címlap Olvasónaplók
Olvasónapló


Thomas Mann: Tonio Kröger - olvasónapló

Olvasóink értékelése: / 21
ElégtelenKitűnő 

Cselekmény:

1: Az iskolából hazafelé vezető út során Hans Hansennel ismerkedhetünk meg, őt várja Tonio, aki ekkor 14 éves.

2: A következő helyszín a tánciskola Husteede konzulné szalonjában. Tonio Kröger itt beleszeret Ingeborg Holmba. Az órát Francois Knaak hamburgi tánctanár vezeti, továbbá jelen van még Magdalena Vermehren, aki verseket ír és sokszor botladozik.

3: Tonio az évek alatt sokat utazik és író lesz: "rikító ellentétek sodrában, fagyos szellemiség és emésztő érzéki tűz között talajtalanul ide-oda hányódva a lelkiismeret gyötrelmétől lankadt életet élt." Ahogy romlik egészségi állapota, úgy javul a stílusa és egyre jobb szövegek kerülnek ki a keze közül. A családi életében szomorú változások álltak be, nagyanyja, majd pedig édesapja is meghalt, anyja pedig új házasságot kötött.

4: Tonio már a negyvenes éveiben jár. Münchenben megismerkedik egy Lizaveta nevű festőnővel, sokat beszélgetnek a művészetekről, végül a nő mondja ki a végső ítéletet: "...Maga Tonio Kröger a polgár, aki tévútra jutott."

5: Tonio bejelenti, hogy elutazik Dániába.

6: Már Lübeck-ben járunk, a szülőházában népkönyvtár van és Tonio Krögert, mint csalót, le akarják tartóztatni, csak mert nem tudja magát igazolni.

7: Beszámoló egy hajóútról Koppenhága felé. Megismerkedik egy tipikus átlagemberrel, aki egy hamburgi kereskedő. "...neveket látott, melyek régi időkből ismerősök voltak neki."

8: Tengerparti üdülő Helsingőr közelében, kiránduló vendégek, esti mulatság. Hirtelen megpillantja Hans Hansent, gyerekkori jó barátját és Ingeberg Holmot, akik azóta már egy pár és nyugodt, boldog életet élnek. Nem kezdeményez velük semmilyen kapcsolatot, mert úgy érzi, már túl messzire kerültek egymástól és nem eg ynelvet beszélnek.

9: Tonio Kröger levele Lizavetához, melyben szellemi fejlődésének szakaszairól számol be, nem pedig eseményeket emel ki. Egyfajta sajátos ars poeticát is megfogalmaz, melynek alapja a polgári létformához való vonzódása: ?minden melegség, minden jóság, minden humor ebből származik, és nekem szinte úgy t?nik fel, hogy ez az a szeretet, melyről írva vagyon, hogy akit eltölt, emberek és angyalok nyelvén tud szólani, de akiből hiányzik, az zengő érc és pengő cimbalom csupán.?

A műről:

A Tonio Kröger Thomas Mann azon művei közé tartozik, mely lassan íródott és több munkamenetben készült. Sok helyen olvashatjuk, hogy Thomas Mannt a "fantáziaszegény" írók közé sorolják csak azért, mert szereplői nem kitalált alakok, hanem lemásolta őket, vagy a mindennapi életből vette a jellemzőket.

Tonio Kröger alakját nagy valószínűséggel saját magáról mintázta az író. Maga a név két ellenpontot képvisel: a családnév a polgáriságot idézi, a keresztnév viszont idegen. Olyan vélemények is vannak, miszerint a név az Észak - Dél ellentétet is magában hordozza.

Hans Hansen és Ingeborg Holm a tevékeny polgári életforma képviselői. Nem rontotta meg őket a realitásoktól elrugaszkodott művészet. Az északi faj képviselői, mindketten szőkék és kék szeműek. Mindez Nietzsche filozófiáját is idézi, aki ilyennek írta le a felsőbbrendű embert. Thomas Mann a mindennapi polgárokat jellemzi így.

A mű középpontjában a művész - polgár ellentét áll. Előzményként ide sorolható a Buddenbrook-ház című regény, követőként pedig a Halál Velencében. Sok önéletrajzi elemet tartalmaz. Tonio kettőssége már származásából is következik. Édesapja nagypolgár, édesanyja pedig déli származású, akitől a művészi hajlamot örökölhette.

A polgár olyan személy, aki a társadalmi elvárásoknak maradéktalanul eleget tesz. Tonio apja mégis a szokást és hagyományokat semmibe véve nősül és itt kerül porszem a gépezetbe. Hans Hansen a tökéletes polgár, az ő jellemzésével Thomas Mann a polgári értékrendet jellemzi. A főhőst kamaszkorában ismerjük meg, amikor még nagyon sok változás van az életben. Vonzódik a normákat megtestesítő Hanshoz, ám adottságai és külseje mégis elkülönítik a többiektől. A mű tetőpontja a 6-8. fejezet, melyben a rendszerezés, tisztázódás a legfőbb motívum.

A mű egyik legfontosabb alapkérdése: kié a művészet? A felszínes életet élők legfeljebb a tánczenét igénylik. A nélkülözők és szenvedők fordulnak igazán a művészetek felé. Olyan belső folyamatoknak lehetünk tanúi, melyek a művészetet a realitás, és a jövő fogalomrendszerében határozzák meg. Az író mindvégig látja "felülről és kívülről" hősét.

 

Thomas Mann: Halál Velencében - olvasónapló

Olvasóink értékelése: / 18
ElégtelenKitűnő 

Cselekmény:

Gustav von Aschenbach egy májusi délutánon megpillant egy furcsa idegent a müncheni Északi Temető ravatalozójánál. Ez felkelti benne az utazás utáni vágyat. El is indul és előbb az Adriai - tenger egyik szigetére, majd Velencébe köt ki. Még a hajóút során egy üreg férfi viselkedését nagyon botrányosnak titulál, mivel fiatalabbnak akar látszani, mint amilyen valójában. Aschenbach a Lidón, a Hotel des Baines-ben száll meg. Egy tökéletes szépségű lengyel fúra lesz figyelmes. Másnap a strandon tudja meg róla, hogy Tadziónak hívják. Mivel az időjárás nyomasztó, hősünk tovább akar utazni, ám csomagjait rossz címre küldték. Ezt nem is fogadja olyan rossz szívvel, mivel nehezére esne Tadziótól megvállnia. Később az időjárás is jobbra fordul és Aschenbach még írás közben is a szép fiúra gondol. Az ábrándos gondolatokra azonban árnyékot vet a hír, miszerint Velencében kitört a kolera. A városi hatóságokhoz hasonlóan ő is titkolja a dolgot, nehogy a fiú elutazzon. Egyik éjszaka álmában Dionüszoszt látja és az "idegen isten"szolgálatába szegődik. A szálloda fodrásza befesti őszülő fürtjeit és a ráncait is igyekszik eltüntetni. Gyorsan kiderül, hogy fáradozásai hiábavalóak voltak, ugyanis Tadzió és családja elutazni készül. A strandon a délelőtt folyamán még utoljára látja a fiút, aki a tengerből visszanéz rá, és mintha még intene is felé. Aschenbach fel is emelkedik székéből, de leesik és meghal.

 

Thomas Mann: Mario és a varázsló - olvasónapló

Olvasóink értékelése: / 60
ElégtelenKitűnő 

Cselekmény:

Az író feleségével és két gyermekével a Torre di Venere nevű tengerparti üdülőhelyen nyaral. Pihenésüket gyakran megzavarja, hogy szenvedő alanyai lesznek a fasizmus által felkorbácsolt túlzott nemzeti önérzetnek. A hangulat megtestesítője egy Cipolla nevű hipnotizőr, aki bűvészelőadásán sorra rákényszeríti akaratát a kiválasztott nézőkre, többek között Angiolien asszonyra, az Eleonora nevű panzió tulajdonosnőjére. Cipolla egy római urat táncolásra kényszerít, holott az kifejezetten ellenkezni próbál. Végül Mariót, a pincért is felhívja a színpadra. Rövid beszélgetés után elhiteti vele, hogy ő tulajdonképpen Silvestra, a lány, akibe Mario szerelmes. Még meg is csókoltatja magát. A pincér fiú gyorsan rádöbben milyen tréfa áldozata lett és színpadról lefelé jövet agyonlövi Cipollát.

Szereplők és a helyszín:

Egyes szám első személyben értesülünk a történtekről. Az író folyamatosan kommentálja az eseményeket, sok megjegyzése van. Kettős látásmódja két alappilléren nyugszik: 1, miután megtörténtek az események, nyugodtan végiggondolja azokat; 2, mindenről van személyes véleménye is

Maga a Cipolla név két forrásra is visszavezethető: 1, Bocaccio Dekameronjában az embereket becsapó szerzetest hívták így; Thomas Mann fivérének "Kisváros" (Die Eleine Stadt) című regényében egy elszegényedett nemesi család kapta ugyanezt a nevet. Cipolla alakja a művészeket és a művészetet is képviseli.

Mario nem egy hős típus, csak a körülmények tették azzá, amikor fellázadt Cipolla ellen, aki emberi mivoltát szégyenítette meg.

Angiolieri asszony: Sofroniaként is előfordul a novellában. A névvel Platón erkölcstanában is találkozhatunk a négy főerény egyikének, a bölcs önmegtartóztatásnak az elnevezése. Érdekes, hogy a név ellentétben áll azzal, amire az asszonyt a varázsló kényszeríti.

A helyszín fiktív, tehát nem létezik. Torre di Venere annyit jelent - Vénusz tornya.

 

 

 

Balzac: Goriot apó - olvasónapló

Olvasóink értékelése: / 513
ElégtelenKitűnő 

Egy öreg, lepusztult panzió bemutatásával kezdődik a történet. Férfiak és nők számára egyaránt kibérelhető a panzió, mely az özvegy Vauquerné tulajdona. Sylvia, a szakácsnő itt dolgozik és minden reggel korán neki is lát munkájának.

A panzió lakói: Sylvia, Michonneau kisasszony, Poiret úr - volt hivatalnok, Goriot apó - volt metélttészta, makaróni és keményítőgyáros, Eugene de Rastignac - joghallgató, Victorine Taillefer - Taillefer lánya, Vautrin

Goriot apót mindenki gazdag tésztagyárosként ismeri a panzióban. Már több, mint hatvan éves, Vauquerné mégis jó partynak tartja. Meg is próbált mindent, hogy az öreg közelébe férkőzzön, de mindig visszautasítja. Innentől kezdve csak gyűlölettel gondol az idősödő lakosra. Mérgét csak jobban fellobbantja, amikor fiatal, csinos hölgyek teszik nála látogatásukat. Később kiderül, hogy ők csak a lányai, de Vauquerné ezt nem hiszi el. Az egyre szegényedő férfi így lassan minden tekintélyét elveszti a házban. Az egész panzió kíváncsi szokatlan viselkedésére. Az öreg úr még ezüst étkészletét is eladta kis rudacskák formájában, pedig nagyon ragaszkodott hozzá.

Egyik este kifigyelte őt Eugene de Rastignac, a diák, amikor Goriot apó épp egyik lányától csókkal búcsúzik. Persze a dolog nem maradt titokban, ám kiderült az igazság és Eugene rájött, hogy talán mégsem annyira elítélendő az öreg úr. Minden vagyonát eladta, hogy lányait kiházasítsa és jó férjet találjon nekik. Amikor mindezt elérte, csak annyit várt cserébe, hogy valamelyik lánya befogadja. Lányai azonban ezt megtagadták és kitúrták a vagyonból. Eugenet bántotta is a lelkiismeret, hogy ennyire félreismert egy embert. A múltkor ellátogatott a szépséges Anastasie de Restaud grófnőhöz, aki Goriot egyik lánya. Amint kiejtette a száján, hogy ő egy asztalnál ült édesapjával, kitessékelték a házból.

A történtek miatt az ifjú Eugene elhatározta, hogy felkarolja Goriot apó ügyét. Ehhez azonban pénzre és társadalmi háttérre volt szüksége. Levelet írt hát anyjának és két húgának, hogy pénzt kérjen tőlük. Alapos kutakodásba kezdett, hogy minél többet megtudjon Goriotról. Az öreg kiváló tésztagyári munkás volt egykor, s mikor meghalt a bolt gazdája, sok évi megtakarításából ő vette meg a boltot. 1789 utáni időszakban mindenki a pékségeket ostromolta kenyérért. Ő kihasználta ezt és meggazdagodott. Felesége 7 évnyi házasság után halt meg, ami nagyon mélyen érintette. Ettől kezdve minden vagyonát lányaira költötte. Hagyta, hogy válasszanak maguknak férjet is. Anastasie Restaud grófot, Delphine pedig Nucingen bárót. Goriot egyedül élt tovább és megmaradt tésztagyárosnak.

Eugene megkapta anyja és húgai minden pénzét. Közben Vautrin alkut ajánl Eugene számára és megígéri, hogy gazdaggá teszi és segít neki. Azt javasolja minél hamarabb nősüljön meg ,de csak szegény nőt vegyen el. Victorine kisasszony, Taillefer lánya az áldozat. Apja egy vállalat tagja, de mindent fiára akar hagyni, kizárva ezzel lányát az örökségből. Eugene a családjától kapott pénzt a külsejére költi, hogy sikeres legyen a leánykérés. Összeismerkedik unokanővérével, aki nagyon tehetős asszony. Színházba mennek, ahol megpillantja Goriot egyik lányát, Delphinét és szerelmes lesz belé. Meglátogatja páholyába, ahol megegyeznek, hogy hamarosan újra találkoznak egyik közeli bálon. Eugene mindenről beszámolt az előadás után Goriotnak. Ő másnap elment Delphinéhez, s egy levelet hozott tőle Eugene számára. Egy meghíás szerepelt benne a szombati előadásra, a grófnő páholyába. Amikor találkoztak Delphine rossz kedvű volt. Végül eghy játékteremben kötöttek ki. Eugene minden egyes talákozásról beszámolt Goriotnak. Minden nap elmentek a játékterembe, ahol Eugene hatalmas összegeket nyert.

Közben Vautrin ádáz cselt szövögetett, ki akarta hívni párbajra Taillefer úr fiát, hogy a vagyon lányára szálljon. Őt pedig Eugene akarta elvenni. Delphine és Goriot közben egy lakást vásárolt a diáknak és bebútorozták neki. Amikor Eugene megtudta Vautrin szándékát, minden erővel meg akarta akadályozni a párbajt.

A rendőrség közben egy szélhámos után kezdett nyomozni, akit Vasfejűnek hívtak. A jelek szerint ő Vautrin volt - gazdagok pénzét lopja el és törvénytelen üzleteket bonyolít le. Vacsora közben Vautrin nagylelkűen felajánlott 8 üveg bort a lakóknak, Goriot és Eugene italába pedig altatót kevert. Leitatta az egész panziót, majd Vauquerné társaságában elhagyta a panziót.

Másnap mindenki sokáig aludt. Michonneau kisasszonyt, Poiret úrat a rendőrség beavatta, ezért most ők tettek altató Vautrin italába, hogy megnézhessék a vállán lévő fegyencszámot. A csel sikerült, így elkapták a Vasfejűt. Taillefer úr letörten újságolta, hogy fia párbaj közben súlyosan megsérült. Eugenet mélyen megrázták az események. Goriot két lánya továbbra is sokat mentek apjukhoz, de mindig csak pénzért. Teljesen kizsigerelték az idős urat, meg is betegedett. Közben nagy bálra készültek lányai, és azzal voltak elfoglalva, mit vegyenek fel, miközben apjuk haldoklott. Eugene és barátja azonban nem hagyta el az öreget. A bálraEugene is elment, de rögtön utána sietett vissza Goriothoz. A lányokat férjeik akadályozták, hogy elmenjenek apjukhoz, ezzel teljesítve egy haldokló leghőbb vágyát. Goriot meghalt és még temetési költségeit sem állták a grófok (a lányok férjei). Eugene és barátja gondoskodtak az anyagiakról. :"Itt nyugszik Goriot, Restaud grófné és Nucingen báróné apja, eltemetve két diák költségén."

 

 

Anton Csehov: Sirály - olvasónapló

Olvasóink értékelése: / 126
ElégtelenKitűnő 

Szereplők:

Arkagyina - színésznő

Trepljov - a fia, fiatalember

Szorin - Arkagyina bátyja

Nyna Zarecsnaja - fiatal lány gazdag földbirtokos családból

Samrajev - nyugalmazott főhadnagy, Szorin intézője

Polina - a felesége

Mása - a lányuk

Trigorin - író

Dorn - orvos

Medvegyenko - tanító

Jakov - háziszolga

A történet Szorin udvarában játszódik, a 3. és 4. felvonás között 2 év telik el

1. felvonás

Egy színdarab körül játszódnak az események. Mire összegyűlnek a nézők, kiderül, hogy Medvegyenko viszonzatlan szerelmet érez Mása iránt. Arkagyina féltékeny fia szerelmére, Nyna Zarecsnajára, mert nem ő kapta a szerepet. A függönyt felhúzzák és elkezdődik a színdarab. Zarecsnaja elragadóan játszik, de Arkagyina megjegyzései miatt Trepljov berekeszti az előadást. A vendégek visszavonulnak, Dorn azonban bíztatja Trepljovot, hogy ne hagyja abba. Mása bevallja az orvosnak, hogy azért nem viszonozza Medvegyenko érzéseit, mert Trepljovot szereti.

2. felvonás

Arkagyina el akar menni a városba Samrajov feleségével, de a mezőgazdasági munkák miatt nincs ló, ami elvigye. Arkagyina ezen nagyon megsértődik és összeveszik Samrajovval. Nyna találkozik Trepljovval, aki egy sirályt lő neki. Szörnyű válságban van a fiatalember elbukott darabja miatt. Ez után Trigorinnal beszélget Nyna, aki elmeséli, milyen nehéz is egy író élete.

3. felvonás

Arkagyina újabb összetűzésbe kerül fiával, de végül kibékülnek. Elutazásuk körül forog minden, Moszkvába mennek. Nyna egy medállt ajándékoz Trigorinnak, majd könnyes búcsút vesznek egymástól. A lány elhatározza, hogy színésznő lesz, és ő is Moszkvába utazik. Közben Arkagyina még mindig abban a hitben él, hogy Trigorin őt szereti. Trepljov minden áron vissza akarja kapni Nyanát.

4. felvonás

Két, három év múlva...

Mása feleségül ment Medvegyenkóhoz, de boldogtalan, mert még mindig Trepljovot szereti. Van egy gyermekük is. Szorin betegeskedése miatt újra összehívják a családot, ahova Arkagyina és Trigorin is eljön. A beszélgetésekből kiderül, hogy Nyna egy ideig Trigorinnal élt, és gyereket szült neki, de a férfi elhagyta. Nyna színésznőként dolgozott, de nem aratott komoly sikereket. Sokfelé utazgatott és Trepljov követte őt. Nyna is eljött végül és "Sirálynak" hívatta magát. Trepljovval beszélgetnek, de ismét elhagyja a férfit, mert egész életében csak Trigorint szerette igazán. Trepljov ezek után minden személyes iratát megsemmisítette, majd lelőtte magát. Nem tudott tovább Nyna nélkül élni, akinek elég ereje volt ahhoz, hogy viselje sorsa keresztjét.

 


4. oldal / 5

Keresés

Hirdetés