Hitvalló Edvardot II. Harold követte Anglia trónján 1066-ban. Hódító Vilmos, Normandia hercege, szintén igényt tartva a királyságra, megtámadta Angliát és legyőzte Harold seregeit. Ezzel megkezdődött a normandiai ház uralma…
A hatalomért vívott harcok mellett az akkori társadalmi helyzettel is megismerkedhetünk. Ebben az időben az emberi élet nem sokat számított és a harcos férfiak boldogan haltak meg, ha urukat kellett megvédeni.
A történet egyik főszereplője Walt, aki Harold személyi testőrségébe tartozott. Az ő visszaemlékezései alapján ismerhetjük meg, hogyan alakult Anglia politikai helyzete. Walt nehezen dolgozza fel az átélt szörnyűségeket és igen rossz-testi-lelki állapotban akar elzarándokolni a Szentföldre, hogy kérdéseire választ kapjon, illetve lelkében megtisztuljon. Útja során összetalálkozik Quinttel, az egykori szerzetessel, akivel aztán jó barátok lesznek. Más értékrendet és más világlátást képvisel a két férfi; Walt szégyenkezik, amiért nem tudta megvédeni Harold életét és életben maradt. Quint őrültségnek tartja ezt a fajta magatartást és bármikor hajlandó teológiai vitákat folytatni, hogy barátját meggyőzze. Mindkét szereplő személyisége lassan és sok kaland után bontakozik ki.
A szöveg stílusa gyakran igen alpári, amire a szerző még külön ki is tér a könyv elején. Mindez természetesen a korhűséget és eredetiséget hivatott erősíteni. Bőven találkozhatunk szexuális jellegű utalásokkal, vagy leírásokkal.
A társadalom szigorú hierarchiai rendjében a királyt az egyház és a hozzá tartozó apátságok, templomok és püspökök követték. Harmadikként a grófok és a jelentősebb földesurak következtek, majd a városok a benne élő kereskedőkkel, hajóácsokkal, pékekkel… Őket követték a szabad emberek, akiknek saját földjük volt és a földesurak védelme alá tartoztak. Mindezért persze dolgozniuk kellett a földesúrnak és az egyháznak is.
Vilmost kifejezetten gonosz emberként jellemzik azok, akik valaha is kapcsolatban álltak vele. Egyetlen öröme az életben a másoknak való megfelelés volt. Semmi kétség afelől, hogy erős volt és bátor de az irgalmat még távolról sem ismerte és ezért lelketlen is volt. Az angolok a hastingsi csata után egyenesen az ördög leszármazottjának tartották.
Harold szintén rendkívül férfias, erős uralkodó volt, ám helyén volt a szíve is. Hosszúnyakú Edit az egyetlen és igaz szerelme volt, akihez mindvégig hűséges maradt, bár a béke és a szövetségesek megőrzése miatt még egy érdekházasságba is belement.
Harold Hadrada, a novég király, Vilmos oldalán indult csatába és az egyik legfőbb szövetségese volt. Hadradához csatlakozott még Tostig, az angol király áruló testvére is, de Harold legyőzte őket.
Talán mert Vilmos annyira ellenszenves volt a könyvben, talán mert megkedveltem az angol testőröket, köztük leginkább Waltot, én mindvégig Harold királynak és szegény, kimerült csapatának szurkoltam, de sajnos nem ők győztek. Alig néhányan menekültek meg a hastingsi csatában, bár hősiesen küzdöttek. A történet azonban nem zárul szomorúan, ugyanis miután Walt felidézi az eseményeket, rájön, hogy ő személy szerint miért harcolt igazán, és sok-sok év után végre hazatér…
