A hős, Jenő Eduárd gróf, sokkal nemesebb jellem, mint Kolostory Albert báró. Parasztjainak anyagi és szellemi jólétére törekszik, de kudarcot vall.
Villemont Raudon gróf, kinek Jenő Eduárd birtoka kellős közepén háza s százötven holdja volt, olyan válságon ment át, mely sok kortársát megrázta. Főnemes létére részt vett s Bastille lerombolásában és teljesen azonosult a forradalommal. A jakobinus rémauralom arra késztette, hogy külföldre költözzön. Napóleon hódításai csak megerősítették abban, hogy helyesen cselekedett. Amikor élete vége felé szembe került Jenő gróf társadalom átalakító törekvéseivel, nem áll a pártjára és mindennek ellenáll. Nem hajlandó feladni csekélyke ingatlanát és így akadályozza a birtok átszervezését. Kiábrándult emberként követője, de ellenzője is a felvilágosodásnak. Felületesnek és kidolgozatlannak tartja Jenő Eduárd elképzeléseit.
Jenő Eduárd feleségül veszi Raudon gróf lányát, Stephaniát. Raudon gróf minden vagyonát fiára, Florestánra hagyja.
Várhelyi, Cecil barátjának mondja magát, történetének nagy részét is az ő elbeszélésből ismerjük meg. Utóbb világossá válik, hogy Cecil korábban Villemont Florestán felesége volt, de elhagyta. (Cecil Florestán feleségét mindig Ameline-nek nevezi.) Cecil a tanácsos felesége lesz. Várhelyi lenézi a tanácsost és megvetéssel gondol arra, hogy Cecil ennek a kisszerű nyárspolgárnak nyújtotta a kezét.
Jenő Eduárd utolsó éveiről Cecil második férje számol be.
Florestán találkát beszél meg egy Ágnes nevű komornával, aki azonban szól Florestán feleségének, Ameline-nek. Amelie úgy dönt, ő maga megy el a titkos légyottra. Florestán maga helyett inasát, Don Jágót küldi a találkozóra a vörös szobába. Amikor aztán a grófnak gyereke születik, Florestán gyűlöli a gyereket, de kénytelen magáénak vallani. Jenő Eduárd menedéket ad egy 12 éves rokonának, Márton Adolfnak, akinek apját börtönbe csukták sikkasztásért.
A regény nyelvezete elég nehézkes és sok a lelki síkú történés. Nehéz olvasmány, és a főhősök sokszor kerülnek próbatétel elé, még saját magukkal is csatákat kell vívniuk. Bizonyos értelemben áldozatokká vállnak azoknak a körülményeknek köszönhetően, amit a sors hozott.
Kemény Zsigmond a magyar romantikus regényirodalom kiemelkedő alakja, Jókai Mór mellett a kor és a stílus neves képviselője. Ebben a regényben sok új és a modern regényírási technikát felvonultató megoldás fellelhető. Három egymástól elkülönülő szálon mutatja meg nekünk az író, hogy a sors milyen kegyetlen is tud lenni.
