“A minket körülvevő kétértelmű világban csak egyszer jön el életünkbe az efféle bizonyosság és soha többé, s nem számít, hányszor születsz ujjá…”
Csak szuperlatívuszokban lehet beszélni a könyvről? Az ember teljesen a hatása alá kerül. Nem a cselekmény, vagy valamilyen ritka, 
egzotikus helyszín nyűgözi le ennyire az olvasót, hanem a sorokból áradó nyugalom, érzékiség és szépség. A történet egy farmerfeleség, Francesca, és a National Geographic kiváló fotósa, Robert Kincaid nem mindennapi szerelméről szól. Kapcsolatuk csupán négy napig tart, mégis megváltoztatja mindkettejük életét. Sok más mellett a régi és be nem teljesült álmok képei, az elemi erő és a legtisztább érzések emelték a regényt a komoly elismerés kapujába: Robert James Waller Abby-díjat kapott 1993-ban, az USA egész területén a bestseller-lista élére került a könyv és meg is filmesítették, a két kiváló színész, Meryl Streep és Clint Eastwood főszereplésével és utóbbi rendezésével.
Francesca gyermekei, Michael és Carolyn édesanyjuk halála után ismerik meg a titkot, mely mindnyájuk életére hatással volt, még ha nem is közvetlenül. Három naplót találnak a végakarat és a búcsúlevél mellett, melyből megismerik ki is volt valójában az a nő, aki feláldozta szerelmét a családjáért, férjéért.
Madison megye egy vidéki kis város, ahol mindenki tud mindenkiről és amilyen jószívű és segítőkészek az emberek, legalább olyan pletykásak is. Ha Francesca elment volna Roberttel, a családjának viselni kellett volna a szégyent. Az emberek a szájukra vették volna őket és minden remény szertefoszlott volna, hogy jó emberként gondoljanak Robertre és Francescára. A hősnő legnehezebb döntését hozta meg azzal, hogy nem hagyta ott a farmot, Robert pedig elviselte a szeretett nő döntését és tiszteletben tartotta. A könyv utolsó fejezete az ő érzéseit is bemutatja egy öreg jazz énekes szemével, aki összeismerkedett Roberttel. A filmből teljesen kimaradt ez a rész, pedig nagyon megható: ?Csak állok a félhomályban, sír az az öreg szaxi, én meg játszom azt a dalt egy Robert Kincaid nevű férfinak és egy asszonynak, akit Francescának nevezett.?
Számomra azért is nagyon kedves ez a történet, mert rendkívül életszerű. Francesca nem mindennapi nő, bár a háztartás, a gyereknevelés és a házassága szinte már teljesen elfeledtette vele, ki is ő valójában. Ha nem találkozott volna Roberttel, valószínűleg minden elhalványult volna régi önmagából és ha nem lett volna ez a négy nap, talán nem bírja ki a farmon, bármennyire is szereti a családját.
Egy biztos. Ha valaki elolvassa a könyvet, még sokáig a fülében fognak csengeni azok a szavak, melyeket Robert mondott Franceskának: “A minket körülvevő kétértelmű világban csak egyszer jön el életünkbe az efféle bizonyosság és soha többé, s nem számít, hányszor születsz ujjá.”
