Egy férfiról, két gyermekéről és feleségéről szól a történet. Nagyon nagy szegénységben élnek és lakásuk is igen egyszerű. A férfit “Apostolnak” hívják egyesek, mások csak “Parasztnak” csúfolják.

Mikor megszületett, édesanyja egy gazdag házaspár hintójába tette, hátha azok majd felnevelik. Ők azonban a kocsisnak adták a gyereket, aki a kocsma elé tette. Végül egy öreg tolvaj akadt rá, apostolmegegyezett szomszédasszonyával, hogy felnevelik. Szilveszternek keresztelték.

Négy év múlva már egész ügyes tolvajjá nőtte ki magát, de az öreg meghalt, így a szomszédasszony kiadta az útját. Szilveszter nekivágott a nagyvilágnak, s addig ment, míg beesteledett. Egy öreg banya pillantotta meg, aki hazacsalta. A kutya mellé került, és bár az anyó maga mellé vette, koldulnia kellett. Így ment ez két évig, a kutya volt az egyetlen hűséges társa.

Egy őszi reggelen megpillantotta egy öreg úr, megsajnálta és a házába vitte a banya minden hazugsága ellenére. Tiszta ruhát kapott, evett és ivott, de egy úrfit kellett szolgálnia, aki nagyon gonoszul bánt vele. Ahogy teltek az évek, Szilveszter egyre többet tanult az úrfi könyveiből és tanáraitól. Mikor 16 éves lett, elhatározta, hogy nem tűri tovább kegyetlen sorsát. Elbúcsúzott, mindent megköszönt, és újból nekivágott a nagyvilágnak. Az úrfi nevelője azonban utána futott és felajánlotta neki egy évi keresetét, feltéve, ha azt tanulásra fordítja. Mindez nagyon jólesett Szilveszternek, még soha senki nem törődött vele igazán és ő volt az egyetlen aki szerette.

A fiú elhagyta a várost és végre szabadnak érezte magát. Legnagyobb örömét a természetben találta és mások gondjával – bajával kezdett foglalkozni. Beállt az iskolába, ahol nagyon is megállta a helyét. Jól tanult, kitűnt a többiek közül, akik ezért nem szerették. Új gondolatok születtek lelkében és megérezte, hogy ő egy kiválasztott.

Meghívták egy faluba, hogy legyen ott jegyző és ő elvállalta a felkérést. Attól kezdve az emberek őt hallgatták és jobban szerették, mint a papot. Ő igazat beszélt és hitt is abban, amit mondott. Éppen ezért sem a pap, sem pedig az uraság nem szerette. Az emberek tisztelték és a kastély kisasszonya még szerelmes is volt belé. Találkozgatni kezdtek és Szilveszter elmesélte nekik az életét. A földesúr magához hívta és megfenyegette, de a fiú nem ijedt meg tőle. A pap ellene buzdította a népet, így mennie kellett. Szerelmétől elbúcsúzott, és egy gyűrűt kapott tőle.

Szilveszter másnap a fővárosba ment és egy padlásszobát bérelt azon a helyen, ahol felnőtt. Később váratlanul betoppant szerelme és örökre vele maradt, mint felesége. Boldogan éltek és Szilveszter írni kezdett. Történetei igazak és jók voltak az utolsó szóig, de a cenzúra megkeserítette az életét. Másolással kereste meg a betevőt, ugyanis addigra már két gyermeke is született. Egyik reggel már csak hárman voltak, mert a kisbabájuk éhen halt. Felesége sokáig siratta szegényt. Szilveszter eladta jegygyűrűjét, hogy tisztességben el tudják temetni a kicsit.

Később a föld alatt talált egy nyomdát, amit használatba is vett. Kinyomtatta könyveit, melyek futótűzként terjedtek a városba. A király mindezt árulásnak minősítette és elfogadta Szilvesztert, akinek még azt sem engedték, hogy elbúcsúzzon a családjától. Egy szekérre dobták és elhurcolták. Sötét tömlöcbe vetették, ahol felidézte emlékeit. Megjelent előtte felesége képe, hogy egy utolsó Isten hozzád-ot mondjanak egymásnak.

Tíz évig raboskodott, mire szabadon engedték. Visszament ahhoz a házhoz, ahol korábban a bérelt padlásszobában élt a családjával. Felesége haláláról a szomszédasszonytól értesült, fiáról azonban nem tudott meg semmit. Még mindig a régi elveihez tartotta magát: “Haljon a király”. Hamar elkapták megint és lefejezték. Sírját a bitó mellé tették, de nem tűnt el nyomtalanul, mert a következő nemzedék méltó rangra emelte.

 

Petőfi Sándor – Az apostol – olvasónapló
4.7 (94.53%) 464 szavazat